Tegnap vonattal Vallónián át a németországi Aachenbe, Nagy Károly városába utaztam, ahol a középkorban sok-sok német uralkodót koronáztak meg. Leuvenből kifejezetten egyszerű ide eljutni, az Eupenbe tartó InterCityről át kell szállni egy személyvonatra, mely a belga-német határon áthaladva Aachenbe érkezik.
A belváros számos meglepetést, kisebb-nagyobb látnivalót tartogat; akár többnapos programot is lehetne itt szervezni unalmas időtöltés nélkül. A Collegium Hungaricumból velem tartott Ildikó, aki ugyancsak teológus hallgató. A vasútállomástól kb. húszperces sétával értünk el a
Centre Charlemagne nevű múzeumba, ahol a város történetét mutaják be a bronzkortól tegnapelőttig.
A kiállításon számos interaktív eszköz segíti a tájékozódást. Az egyik legfantasztikusabb az a kerék, ahol Nagy Károlytól kezdve I. Ottón át II. Ferencig a német-római császárok érméit és alapvető életrajzi adatait lehet megtekinteni (érdekesség, hogy Mária Terézia is bekerült a sorba). Sokuk a magyar vonatkozás (azaz magyar király mivoltuk) miatt még különlegesebbnek tűnt számomra.
A székesegyházban óriási tömeg volt, és sajnos idegenvezetés nélkül nem lehetett felmenni a trónszékhez. Viszont a látvány lenyűgöző, de tilos volt fotójegy nélkül felvételt készíteni. A dómhoz tartozó kincstárban valóban kincsek találhatók. Néhány középkori kehely és ikon Magyarországon készült, sőt egy-két ereklyetartóban Szent István király ereklyéje is megtalálható. Más ereklyetartókban egyéb egzotikumok is rejtőztek, például Keresztelő Szent János hajszálai, Szent Katalin egy foga és Nagy Károly kisebb csontjai. A kiállításon kódexek, elefántcsontból faragott könyvborítók és egy-két szárnyasoltár is megtalálható.
A város érdekes látnivalója a városháza, melynek nagy része látogatható. Néhány kissé üres szalon, Aachen város tanácsterme (a falon Mária Terézia is!!!) és egy emeleti előadóterem fogadja a látogatót. A téren közben éppen diákok tüntetése zajlott, valaki azokban a percekben olvasta fel követeléseiket.
A közlekedésről és a vasútállomásról talán írok majd külön, itt következik még néhány kép a városról. Alapvetően inkább októberi hangulat volt annyi különbséggel, hogy néhány fa már virágzott, a többin pedig kezdtek kiapattanni a rügyek.
Annyi még eléggé feltűnő volt, hogy az árak olcsóbbak, mint Belgiumban. A múzeumi belpők majdnem feleannyiba kerülnek, és a németek ismerik a diák-kedvezmény fogalmát.
Végül további két kép
kizárólag erősebb idegzetűeknek.
Habár fotójegy nélkül nem szabad fényképezni a székesegyházban, a nagyböjti színbe öltöztetett Szűzanyát mégis lefotóztam. Szerintem ruhája inkább hasonlít egy püspöki reverendára, nem úgy, mint egy megszokott "öltöztetős Szűzanya" esetében.
A másik fotó pedig egy kocsma "kirakatában" készült, ahol Ferenc pápa integet a táncoló műanyag hölgyek társaságában.
