Bencés monostor Chevetogne-ban

A 19. század közepén a vallon Chevetogne mellett egy kastélyt építettek, ahol később - a 19. század végén - bencések, majd - a 20. század első felében - pár évig jezsuiták is éltek.
Lambert Beauduin Mont César-i (Louvain; ma Keizersberg, Leuven) bencés szerzetes 1925-ben különleges közösséget alapított. Célja az ökumenikus párbeszéd előmozdítása volt Kelet és Nyugat között. Közössége 1939-ben költözött Chevetogne-ba. Addigra a kastélyt már bővítették, de az épület két végéhez később építették hozzá a templomokat. A bizánci templom az 1950-es, a latin templom a '80-as években épült. Az ott élő bencés szerzetesek két rítus szerint végzik a liturgiát. A közösség egyik fele a latin, másik fele a bizánci templomban imádkozik, vasárnapokon és főünnepeken pedig mindannyian a bizánci templomban gyűlnek össze a liturgiára.
A monostorban szinte az év minden napján tartózkodnak vendégek, van külön vendégházuk is, de a kastély második emeletén is lehet kapni vendégszobát. A monostori termékek boltja és a két templom minden nap nyitva áll a látogatók előtt. A boltban könyveket, kegytárgyakat, sört, kozmetikumokat, liturgikus eszközöket és saját készítésű tömjént is árulnak. A bencés közösség létszáma kb. húsz-huszonöt fő.
Érdemes felkeresni a honlapjukat, ahol a bizánci templom liturgiáit akár élőben is lehet hallgatni:
https://www.monasteredechevetogne.com/
Itt pedig egy ének a keleti litrugiából:

A tanulás gőzerővel indult...

...volna újra, ha mindenkinek sikerül felvennie a fonalat.
Hétfőn délután és este, valamint kedden reggel a görög órámra készültem. Végül az óra elején a tanáron kívül csak ketten jelentünk meg, a csoporttársam pedig azt kérte, hogy menjünk át a szomszéd terembe, ahol egy vendégelőadás volt. A tanáron látszott, hogy nem örül, de mivel kevesen voltunk, nem tartott órát, helyette meghallgattuk az előadást. (Emiatt persze az történik, hogy a következő két görög óra nem 120, hanem 180 perces lesz...)
Még kedden délután érkezett egy értesítés a dogmatika tanártól, hogy a szerdai órát nem tudja megtartani.
A komoly munka végül tegnap kezdődött, az újszövetségi exegézis órán is vendégelőadó volt, viszont ő előre küldött olvasni- és gondolkodnivalót. Szent Pál levelei és a halál utáni élet, feltámadás, túlvilág volt a téma. Én kifejezetten örültem annak, hogy az előadó nem ugyanazt mondta el még egyszer, amit előzetes olvasnivalóként elküldött, hanem azt kiegészítve, ahhoz kérdéseket feltéve tartotta meg az órát.

Jean-Baptiste de Champaigne: Az emmauszi vacsora, 1664
Szépművészeti Múzeum, Gent

Charleroi - indul a nap; Brüsszel - városi forgatag; Leuven - vajon mit tartogat?

Véget ért a húsvéti szünet, holnaptól folytatódik a szorgalmi időszak. Két hét hallgatás után felélesztem a blogot is.
Ma a hajnali ébredés és egy átaludt repülőút után reggel Charleroi-Sud vasútállomáson nem szálltam azonnal vonatra, hanem leültem reggelizni egy pékség-kávézó-szendvicsbárba. Tanúja voltam annak, hogy hogyan indul el lassan az élet Húsvét másnapján. A biztonsági őrök a hajléktalanokat keltegették kilenc órakor, a kávézóban és a váróteremben az egy-két emberből tíz-tizenöt lett lassan. Álmos arcok mentek a jegyautomatákhoz, ismerősök találkoztak boldogan, és mások is jöttek, hogy reggelizzenek, például egy idős házaspár. A bácsi foglalt egy csendes asztalt, amíg felesége elhozta a kávét és a croissant-okat a pulttól. Halkan beszélgetve megették-megitták, majd még a morzsákat is gondosan összeseperték az asztalon. Mellettünk másvalaki a híreket olvasta kávézás közben, volt, aki filmet nézve várakozott.
A vonaton nem sokan voltak. Gyönyörű, már-már nyárias napsütésben suhantunk Brüsszel felé. Ott nagy élet volt, sok-sok ember a peronon: családok, cserkészek, kerékpárosok.
A Leuven felé tartó vonat nagy meglepetéseket tartogatott. Megörültem az emeletes kocsinak, annak viszont nem, hogy a szellőztető nem működött, nyitható ablak pedig nem volt. Brüsszelből kifelé pedig váratlanul más úton jutottunk el Leuvenbe, mint az a menetrendben volt, közel negyedórás késést összeszedve. A jegyvizsgáló mondott valamit a hangosbemondóba ezzel kapcsolatban, de sajnos nem értettem.

Leuvenben sokat zöldült minden az elmúlt két hétben, és a természettel együtt más dolgok is előrehaladtak. A közlekedési társaság végre elküldte a MOBIB-kártyámat, mely a helyi bérletemként működik. A délutáni tanulás után ki is próbáltam, majd hosszan sétáltam a premontrei apátság környékén.

A szorgalmi időszakból öt hét maradt, holnap bibliai görög szövegolvasással vár az egyetem.

Ez mi?

Egymásnak ellentmondó utasítások egy leuveni utcában?
Az egyik megoldás az lehet, hogy a hátrafelé gyaloglók jobbra, az előrefelé gyaloglók balra kell, hogy haladjanak.

Villers-la-Ville

Villers ciszterci monostorát 1146-ban alapították, az első szerzetesek Clairvaux-ból érkeztek. A 12-13. század folyamán építették az épületeket. Hatalmas, kéttornyú gótikus templomuk volt. A 18. században újabb épületrészeket emeltek, végül a francia forradalom elpuszította őket. Ahhoz képest viszont, hogy pl. Cluny romjai mennyire nem maradtak meg, ebben a romkertben kifejezetten sokminden látható: a templom boltozatának szentély felőli harmada, a tornyok egy része, a kerengő és az ebédlő falai, bizonyos épületrészek alsó szintje. A monostor mellett álló régi malomépület szolgál turistafogadóként. Pénztár, ajándékbolt és a ciszterci szerzetesség alapjait bemutató kiállítás után következik a romokhoz vezető sétaút. Az audio guide készülék opcionális, az egyes épületrészeknél mondanak el néhány dolgot Szent Benedek Regulájáról és a középkori szerzetesek életéről.

A romok közül egyedül az ebédlő területére nem lehetett belépni, ott két liba és két kecske él. A romkert területén gyógynövényeket is termesztenek, ezeket az apátsági boltban megvásárolható termékek előállításához (pl. tea, szappan) használják fel.

Az apátsági látogatás során Luca volt a kalauzom, aki korábban járt már Villersben egy teológus csoporttársával. Leuvenből egy átszállással személyvonattal utaztunk. A villersi megállóhely az egyszerű vallon megállók iskolapéldája. Innen húsz perc sétával értük el a monostor romjait, szombaton különös érdekesség volt a bolhapiac a falu határában. Egyébként rettentően érdekes, hogy a vasútvonalat úgy építették meg, hogy egy soklyukú hídon áthalad a romkert felett.

Napi evangélium

Jézus és a házasságtörő asszony
Névtelen festő, 1540
Szépművészeti Múzeum, Gent

Antwerpen 2/2

Villamoshálózat

A város kacifántos, de praktikus villamoshálózattal rendelkezik, melyet folyamatosan fejlesztenek, több helyen is épülő villamospályába és új megállók peronjaiba botlottam. A belváros közepe alatt egy "Y" alakú alagútban fut a villamospálya, ezt a részt metrónak hívják. Nagy meglepetésemre a megállókban klasszikus zene szólt a hangszórókból. Az utastájékoztatásra nagyon ügyelnek: különféle kijelzők, hagyományos papíralapú menetrend, hangosbemondás a járműveken. A felszíni állomásokon viszont itt is le kell inteni a villamost, ha fel szeretnél szállni, különben - ha nincs leszálló utas - nem fog csak azért megállni, mert ott vagy a megállóban...

A helyi futár, amely még azt is kijelzi, pontosan hol van az érkező jármű.

Az előző kijelző régebbi változata. A vándorló piros fények jelzik a szerelvény közeledtét.

Szent Anna-alagút

Antwerpen történelmi belvárosa mellett folyik a Schelde. A város nem a hídjairól híres. Valahogyan mégis át kell kelni a folyón, erre szolgálnak az alagutak. A metrónak előadott villamos alagútja is áthalad a folyó alatt. Van azonban egy műszaki szempontból is érdekes gyalogos átjáró, melyet Szent Annáról neveztek el. Az 572 méter hosszú alagutat 1931 és 1933 között építették meg. Nagyon jó állapotban lévő fa mozgólépcsőkön lehet le-, illetve feljutni. Továbbá mindkét oldalon tágas lift is található.

Ha a liftet is ki szeretnéd próbálni, nézd meg EZT A VIDEÓT! (Ha sok időd van, nézd meg ugyanennek a csatornának a többi Flemish Habits című videóját! Ki fog derülni, hogy Magyarországon is hasonlóképpen működnek a dolgok...)

Antwerpen Bálnája

Az antwerpeni kikötő igazgatósági épületét a Zaha Hadid Építésziroda tervezte. Egy régebbi épület újszerű kiegészítésével jött létre a 2016-ban átadott komplexum. Egy cikkben láttam a képét januárban, akkor elhatároztam, hogy közelebbről is meg fogom nézni.

Kiengesztelődés

Este 8 órakor kezdődött a kiengesztelődésről szóló konferencia a Borromeo Szent Károly-templomban, mely egykor a jezsuitáké volt. A templom teljesen fel van újítva, itt is mennyezetről hosszan lelógó lámpák adják a fényt a főhajóban. A székek viszont nem mutatnak valami jól a térben.
A konferenciát többek között a Szent Egyed Közösség szervezte, ma ők használják a templomot. Először egy francia nyelvű előadást hallgattunk meg a kiengesztelődésről, a ruandai mészárlással összefüggésben. Ennek az eseménynek az évfordulója alkalmából szervezték a konferenciát. Az afrikai származású előadó egy imádságot énekelt el az előadása elején.
A második előadásban egy spanyol jezsuita beszélt angolul arról, hogy Szent Ignác a lelkigyakorlatos könyvében milyen utat javasol a kiengesztelődéshez. Úgy tűnt, hogy az első lépés az egész hallgatóságot megérintette. Arra kért ugyanis bennünket az atya, hogy csendben gondoljuk végig, hogy szeretve vagyunk-e, és hogy mi az életünk erőforrása. Ezután a további kérdésekkel is lelki munkára hívott minket, ezáltal együtt dolgoztunk az általunk okozott és az általunk elszenvedett sértésekkel, sebekkel. Az előadások után következett a dogmatika tanárom által vezetett kerekasztal, de ezen már nem maradtam ott, mert flamand nyelven beszélgettek.

Antwerpen 1/2

A szerdai (egyetlen) órám azért maradt el, mert a tanárunk este egy konferencián vett részt Antwerpenben. Bennünket is hívott. Számomra ez jó alkalomnak tűnt, hogy egy napot Antwerpenben töltsek. Elkezdtem előre tájékozódni, hogy mit érdemes megnézni, mi mennyibe kerül, és mások is adtak jó ötleteket. A tervem az volt, hogy reggeli után indulok. Végül ebéd után indultam el, így csak a fél nap maradt a városra, emiatt a költséghatékony megoldás mellett döntöttem, azaz az előzetes listámról csak azon helyszíneket látogattam meg, amiért nem kellett külön fizetni. Alapvető élményem az volt, hogy az ott töltött idő felét napsütés, felét szakadó eső kísérte (kb. óránkénti váltásban); és a városnak legalább fele részén út- és villamospálya-építés, felújítás vagy egyéb építkezés volt.

A vasút katedrálisa

Leuvenben valaki azt mondta, hogy az antwerpeni vasútállomás a "vasút katedrálisa". Végülis igaza volt. A főépület 1895 és 1905 között épült, a váróterem magassága a kupolánál 75 méter. A '90-es évek végén az állomás alá alagutat fúrtak, hogy a vonatok tovább is tudjanak haladni. 2009-ben a világ negyedik legnagyobb, 2014-ben pedig a világ legszebb vasútállomásának kiáltották ki. (Egy magyar cikkben Budapest számára megfontolandó példaként említik az antwerpeni állomást.) A vasútállomás négy szintes, ebből az 1., a -1., és a -2. szinteken találhatók vágányok, összesen 14. A legalsó szinten közlekednek a továbbhaladó vonatok. A képek magukért beszélnek, az egyik kijelző segítségével a forgalomról is lehet némi fogalmunk.

A hétköznap délutáni csúcsidőben minden tíz percben 3-7 vonat indul.

Még késő este is sűrűnek tűnik, 22 és 23 óra között 16 vonat indul.

Állatkert

Közvetlenül a vasútállomás mellett található az állatkert. A flamingók jegyváltás nélkül is megtekinthetők.