Íme a bizonyíték!

Az alábbi kép is bizonyítja, hogy bejárok (-tam) az óráimra. Ez a hét az utolsó a szorgalmi időszakból. Ma volt az utolsó órám, így most köszönt be a vizsgaidőszak igazán. Az időjárás is változott, felszökött 20 fok fölé a hőmérséklet, rövidnadrágban és pólóban tudtam futni. (Persze ez a vidám napsütés talán annak a különleges eseménynek köszönhető, hogy ma lett 18 éves az öcsém!)
Visszatérve a képhez. Tegnap a dogmatika előadás végén az egyik Erasmusos csoporttársunk kérte, hogy készüljön csoportkép az évfolyamról. Körülbelül ebben az összeállításban jártunk be az órákra ebben a félévben, szóval ők voltak a csoporttársaim.
A képen a dogmatika előadást tartó jezsuita is ott van; lehet tippelni, hogy ki az!

Nem jutottam messzire

Habár szerettem volna ezen a hétvégén többet kirándulni, a tanulnivaló győzött, ezért nem jutottam messzire. A Szent Mihály-templomtól busszal utaztam ki az Arenberg Kastélyhoz. Ez a kastély és a hozzá tartozó park az egyetemhez tartozik, mindenféle természettudományi és műszaki kar campusa. Vittem magammal olvasnivalót, amivel a parkban kiválóan tudtam foglalkozni. Nagyon jó idő lett, kicsit még a nap is kisütött. Visszafelé pedig a Leuven-Ottignies között haladó személyvonatot is megnéztem, így a hétvége nem telik el vasút nélkül.
Az alábbi képeken a buszmegálló a Szent Mihály-templom előtt, a Dilje folyó, egy háromszáz éves malom maradványai, a kastély és a park, végül pedig az elhaladó vonat.

Napsütéses esték a téren

A héten beköszöntött a napos idő. Vasárnap óta nem esett az eső, és minden nap 15-17 °C-ra emelkedik a hőmérséklet. Esténként egyre tovább van világos, a közvilágítást csak 21:45 körül kapcsolják fel. Az elmúlt három nap minden este kiültem a térre. Tegnapelőtt egy kórus még énekelt is, egy rövid videón látható és hallható (a videó éppen kedden 21:00-kor készült, még ragyogóan süt a nap, főleg a könyvtár homlokzatán látszik).
Leuvenben kisvárosi hangulat uralkodik. Ez érződik azon, hogy este már nincs akkora tömeg a városban, mint napközben, az üzletek nagy része estefelé bezár. A térről is lassan elfogynak az emberek sötétedéskor.

Rövid számvetés

Éppen két hét múlva megint Magyarországra repülök, hogy az otthoni vizsgáimat teljesítsem. Leuvenben a szorgalmi és a vizsgaidőszak között két hét tanulási idő van, amikor se órák, se vizsgák nincsenek. Ekkor van lehetőségem levizsgázni az otthoni tárgyaimból.
Eddig tizenkét hetet töltöttem el Belgiumban, kilencet Húsvét előtt és hármat azóta. Még kettő maradt a szorgalmi időszakból, amiből a második már nem lesz nagyon "munkás", az órák nagy részén az utolsó alkalom ún. Q&A-session, azaz a kérdések és válaszok alkalma, a vizsga előtti utolsó lehetőség, hogy megkérdezzük, ha valami nem világos.
A leuveni vizsgaidőszak június utolsó három hetében lesz. Egyébként itt is és otthon is öt-öt tárgyból fogok vizsgázni.
Habár már eléggé május van, a maximum hőmérséklet eddig 15°C volt, éjszakánként inkább 2-3, néha 4-5 °C van. Az elmúlt héten még sapkában és sálban kellett útnak indulni a hűvös szélben és szakadó esőben. A nyár közeledtét mégis jelzi, hogy a téren már üzemel a szökőkút. Még akkor is, ha a vizet elfújja a szél, és mellette szakad az eső, és csak 7-8 °C van.
Tegnap egy újabb külvárosi övezetet fedeztem fel, busszal. Észak-nyugati irányban, a körgyűrűn kívül, a vasút másik oldalán óriási park van tavakkal és játszóterekkel. Ha sikerül jól haladnom a tanulással, jövő héten marad időm valahova messzebbre is kirándulni.

Tüntetés az utcánkban

A mai nap rendkívül összetettre sikerült. A koronát az tette fel az eseményekre, hogy ma Leuvenben két tüntetés is volt. Részleteket nem tudok. A többiektől annyit hallottam, hogy szélsőjobbosok mennek az utcára, és mások szerveznek egy ellentüntetést. Az egyik társaság elvonulását a szobámból nyíló erkélyen néztük végig éppen egy órája. Megerősített rendőri kíséret, és igen csekély létszámú tömeg. Mire a térre értek, már egy helikopter is megjelent felettük. Aztán kb. húsz perc után a zaj is elmúlt.
Egy videórészlet (bizonyos okokból van éppen ott a videó vége, ahol van; nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni; a magyar zászló láttán a tömegből valaki magyarul kezdett nekünk kiabálni...):

Cookies / Sütik

A Collegium Hungaricum sütiket használ, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa.

Bolhapiac és növényvásár

Habár a mai időjárás semminek sem kedvezett (5-10 °C között állandóan ingadozó hőmérséklet, tízperces esők, kétperces jégesők, szél, napsütés rendszertelen váltakozása), a központi könyvtár előtti téren bolhapiac és növényvásár volt.
Nehéz volna mindent felsorolni, amit ott meg lehetett vásárolni. A szokásos lakberendezési kellékeken, bakelitlemezeken és edényeken kívül barkácsfelszerelést, német SS-étkészletet, horogkeresztes kitűzőket, gránátot és USA-beli gyalogsági ásót is lehetett kapni - az utóbbi vadabb portékák két Jézus-szoborral voltak egy asztalon.
A növényvásár kínálatában dísznövények, gyümölcsfa-csemeték és mindenféle egyebek szerepeltek.

Rakott krumpli tejfölpótlékkal

>>>

Belgiumban nem igazán lehet tejfölt kapni. A tejfölös ételekhez egy hasonló valamit érdemes használni, melyre az van ráírva, hogy "friss sajt", az íze pedig a natúr joghurthoz van közelebb, de végülis tejfölként tud viselkedni. Egyébként Loppemben (Brugge mellett) a bencés nővérek reggelire eszik, a képen látható módon kenyérre kenve.
Eddig nagyon hiányzott a rakott krumpli az étlapról, de tegnap rászántam magam, és egy nagy adagot készítettem, most legalább három napig ezt fogom enni.

Pár nap Chevetogne-ban

Az előző hétvégét péntek délutántól hétfő reggelig Chevetogne-ban töltöttem. Leuvenből vonattal és busszal kellett utazni. A legközelebbi vasútállomástól (Ciney) naponta két busz megy Chevetogne felé (vasárnap egy sem). Egy elágazásnál leszállva pár perces sétával értem el a monostort. A vendégpáter a kapu előtt fogadott. Először mindent megmutatott. Igyekeztem megjegyezni, hogy pontosan melyik folyosón és melyik lépcsőn mentünk végig, de utána délután újra be kellett járnom az épületet, hogy tudjam, mi merre van.

Először is elvarázsolt a 19. századi kastély hangulata. Egy kék színű szobát kaptam, kékre festett falak, kék színű huzat a karosszéken, kék színű ágytakaró. Nagy csend volt és besütött a nap. Különlegesnek tűnt, hogy egy kastélyt hogyan lehet monostorrá alakítani. Nincs kerengő, helyette egy hosszában végigjárható folyosórendszer, melynek mindkét végén egy-egy templomba lehet eljutni. Megvolt az a lehetőségem, hogy válasszak. A hétfő reggeli mise kivételével minden imaórára a bizánci templomba mentem. A számomra megszokottnál sokkal hosszabb liturgiákon vettem részt, de az időérzékelésem teljesen megváltozott. Ez leginkább a szombat esti vigílián volt így. 19:30-tól 22:00-ig tartott az imádság, de fel sem tűnt, hogy két és fél órát a templomban töltöttünk. Közben sok mozgás, ének, különféle gesztusok, mécsesek meggyújtása és eloltása, szimbolikus gesztusok követték egymást. A legnagyobb hatást nálam az érte el, amikor a liturgiát vezető atya olajjal keresztet rajzolt a homlokomra. Egész este az olaj illatát éreztem, és közben olyan zsoltárversek jutottak eszembe, melyben az olajról van szó. Az illatok egyébként is nagy szerepet játszottak a templomban. A rengeteg liliom, az olaj, a különféle tömjénkeverékek illata mind-mind felemelte a lelket. A habitusom még most is illatozik mindettől.
A vasárnapi szent liturgiát egyik héten szláv, másik héten görög nyelven végzik. Ezen a hétvégén görög volt. Ebből legalább néhány szót el tudtam csípni. Már szombaton is volt egy hosszú szent liturgia, melynek végén körmenetben vonultunk az ebédlőbe. Vasárnap már több esélyem volt a liturgia bizonyos részeit azonosítani, szóval némi fogalmam volt arról, hogy éppen mi is történik.
"A monostor a találkozás helye." A szerzetesek közül gyakorlatilag mindenki hallott már Pannonhalmáról, Philippe - akkori apát - atya hat éve lelkigyakorlatot is tartott, ezen én is részt vettem. Többekkel sikerült beszélgetnem, és még a vendégek között is volt olyan, akivel találtunk közös ismerőst. Kicsi a világ...

Sétálni is szerettem volna a környéken, de sajnos az időjárás hűvös és esős lett, csak vasárnap tudtam tenni egy nagyobb kört. Hétfőn reggel köd ereszkedett a tájra, de a nagy meglepetés az volt, hogy a monostor előtt megjelent hat ló. Aztán kora délelőtt jött egy család egy autóval, megkötözték a lovakat, és elvezették őket.

 

Leuvenbe hétfőn dél körül tértem vissza. Az egyik atya elvitt autóval a vasútállomásra, közben még vele is tudtam beszélgetni. Nagy hatással volt rám a hely, a közösség, az elkötelezettségük a bizánci liturgia és a párbeszéd mellett.