2019. július 27., szombat

Pont

Egy kicsit elragadott a nyár, de mindenképpen szeretnék pontot tenni a félév és a blog végére. A hazautazás környékén sok-sok adminisztrációs ügyintézés adódott, de mostanra úgy látom, mindent sikerült elintéznem, ami rám tartozott. Kijelentkeztem a városházán, aláírattam a papírokat az egyetemen, elküldtem a Tempus Közalapítványnak a Campus Mundi ösztöndíjas időszakom igazolásához szükséges dokumentumokat, és a Sapientia Főiskolán beírták az eredményeimet a Neptunba. Elbúcsúztam Leuventől, de remélem, hogy sokakkal találkozom még azok közül, akiket megismertem. Hálás vagyok ezért az időszakért, és ezt próbálom is kifejezni mindenki felé, akik ezt lehetővé tették, illetve segítettek.

2019. július 16., kedd

Családi nyaralás

Február elején autóval érkeztem Leuvenbe. Nem nagyon volt gondom arra, hogy spóroljak a pakolásnál. Sok cuccot vittem magammal, ezért próbáltam valamiképpen megoldani, hogy a félév végi hazaköltözés is autós fuvarral legyen lehetséges. Szüleim és öcsém pedig vállalkoztak arra, hogy autóval eljöjjenek Leuvenbe, három teljes napot nyaraljunk Belgiumban, majd együtt, sok-sok csomaggal - és sok üveg sörrel - hazaautózzunk. Az út újra kétnapos volt, a németországi Münsterschwarzach bencés monostorának vendégházában szálltunk meg, így a hosszú utat el tudtuk osztani egy 500 és egy 800 km-es szakaszra.
A három Belgiumban töltött nap során részben ismerős, részben számomra is új helyekre látogattunk el, ezzel egy további várost húztam ki a bakancslistámról.
Az első napot Bruggében és a tengerparton töltöttük, vonattal utaztunk.

A második nap Antwerpenbe mentünk, ugyancsak vonattal. A belvároson kívül a DeLijn közlekedési vállalat múzeumát is meglátogattuk.

A harmadik nap "vallon roadshow-t" tartottunk. Reggel Chevetogne-ba utaztunk a szent liturgiára, majd onnan tovább Dinant-ba. A Maas / Meuse folyó partján ebédeltünk, részt vettünk egy negyvenöt perces hajóúton, majd végigjártuk a citadellát. Kicsi város, elképesztően gyönyörű helyen; nem véletlenül volt stratégiai jelentősége. Ezt mutatja be a múzeum a citadellában, ahova a városból 408 lépcső és egy kötélpályás, kabinos felvonó is segít feljutni.


Eredmények

Amint már írtam a vizsgákkal kapcsolatban, az eredmények csak később, egy adott pillanatban, de akkor egyszerre derülnek ki. Végül a vizsgák utáni hét vége felé váltak láthatóvá az eredményeim. Minden jól sikerült, ráadásul egy kiemelkedően jó osztályzatot is kaptam, az Exegézisre 19-et a húszas skálán.

2019. július 5., péntek

Vasútmúzeum Vallóniában

VIGYÁZAT!!! EZ A BEJEGYZÉS AZ EDDIGIEKNÉL IS TÖBB VASÚTI FOTÓT TARTALMAZ!

Sokat gondolkodtam azon, hogy mivel töltsem az utolsó olyan teljes napomat, amikor kirándulásra van lehetőségem. Az nem volt kérdés, hogy valahova vonattal fogok elutazni, mert még egy oda-vissza utam maradt a tíz alkalmas, aránylag olcsó vasúti bérlettel. Egészen véletlenül, a térkép nézegetése közben rábukkantam egy vallon vasúti múzeumra. Így ennek felkeresése mellett döntöttem. Nem indultam korán, mert előző este a koncert után még egy kollégista társunkat búcsúztattuk, aki egész délutáni sütés-főzéssel készült az estére. Sokáig tartott, amíg minden elfogyott.
Délelőtt brüsszeli és Charleroi-i átszállással Mariembourgig utaztam vonattal. A legérdekesebb ebben az volt, hogy a Charleroi-Mariembourg vasútvonal nem villamosított, ott óránként Alstom motorvonatok közlekednek. Már az első öt perc után egy alagúton halad át a vonat, majd a Cuha-völgyhöz hasonló tájakon kapaszkodik fel a dombok-hegyek közé. A különbség az, hogy itt a vonat 110 km/h sebességgel is tud haladni.
Mariembourgban kis sétával értem el a múzeum pénztárát. Az egész egy nyitott fűtőház, mely vasúttörténeti parkként funkcionál. Szabadon lehet sétálni a vágányok és a szerelvények, motorvonatok, gőzmozdonyok között.
Fizetni csak a nosztalgiavonatért és a másik végállomáson található múzeumért kellett. Ezekre befizettem. Egy nosztalgia-motorvonattal kb. fél órás utazással értül el Treignes-t, a francia határ előtti utolsó állomást. A vonaton zöld műbőrülések és eleinte csend volt. Aztán az indulás előtti utolsó pillanatban egy jól öltözött nyugdíjas csoport szállt fel és megtöltötték a vonatot, jókedvűen harsogó francia beszédükkel is. Útközben alagutak, a vasút mellett tábort építő cserkészek, kicsiny vallon falvak, gyönyörű tájak tűntek fel. Mindez a Viroin folyócska völgyében. A legszebb falu talán Olloy-sur-Viroin volt.
A megérkezés után a múzeum megtekintése következett, ahol mozdonyok, kocsik, biztosítóberendezések, táblák és mindenféle egyéb vasutas relikvia volt kiállítva.
Az eredeti tervem az volt, hogy Treignes-ben kicsit elidőzöm, és átsétálok a francia határon a Maas folyóig, majd vissza, és az aznap menetrend szerint még egyszer forduló nosztalgia-járattal utazom Mariembourgig. A biztonság kedvéért megkérdeztem a vezetőt arról, hogy lesz-e még egy kör. A vezető franciául nagyon egyszerűen elmagyarázta, hogy a motorvonattal van valami probléma, amit miatt bizonytalan a harmadik kör, tehát jobb, ha akkor visszautazom. Nos, így lett némi szabadidőm, amit Mariembourgban sétával és a téren ücsörögve töltöttem el.
Majd visszautaztam Charleroi-ba. Ott egy vonatot elengedtem Brüsszel felé, és felsétáltam a városközpontba, majd vissza az állomásra, ahol egy régebbi fajta, műbőrüléses, de klimatizált termes kocsikból álló szerelvény fogadott. Azzal utaztam Brüsszelig.
Egyetlen megjegyzés a nosztalgia-élménnyel kapcsolatban, mely persze csak technikai szinten igaz, az élmény tekintetében nem: A kétszer 30 perces, műbőrüléses, rozoga motorvonattal való döcögésért 13 eurót, azaz kb. 4000 forintot fizettem. Magyarországon a diákkedvezménnyel ugyanez tizedannyiért megvan...