Az utolsó kettő

Hétfőn és szerdán volt az utolsó két vizsgám. A hétfői minden-ami-Szent-Pál-exegézis, persze annyi megszorítással, hogy a kurzuson a hét autentikus páli levelet vettük alapul, az Apostolok Cselekedetei csak a kronológia felállításánál segített. Nagy menet volt, nagy mennyiségű tanulnivalóval. Először 30 kérdéses teszt, majd három kérdés kihúzása a borítékból, és azok megválaszolása a felkészülési idő után. A teszt minden témára kiterjedt, a szóbeli vizsgakérdések pedig előre meg voltak adva (szám szerint negyvenkettő). Végül kifejezetten könnyű kérdéseket húztam, kettőre egyszerű választ lehetett adni, csak a harmadik volt bővebb kifejtést igénylő. A készületben segített az alábbi zeneszám, köszönöm Kovács Daninak, hogy felhívta rá a figyelmemet.

A szerdai vizsgám a bibliai görög szövegolvasás volt. A félév során átbeszélt nyelvtan és az olvasott szövegek adták a vizsga anyagát. Az egészben az is nehéz volt, hogy kedden volt a legmelegebb nap, és nem mozdult a levegő. Szerdán alig vártam, hogy délután kettő óra legyen, a vizsga időpontja. Addig is próbáltam készülni, de úgy éreztem, mintha az agyam helyén nem volna semmi, és a pislogó szemeimmel csak úgy pásztáznám a szövegeket. A félév során hétről hétre ezzel töltöttem el a legtöbb időt, most pedig úgy éreztem, hogy nem tudom egyben látni az egészet.
Aztán jött a vizsga, rettentően ideges voltam, ritkán érzek ilyet. Bementem kettőre, a tanár csak fél háromra érkezett. Aztán felírta a táblára, hogy ki mikor húzhat tételt (mert csak egy felkészülő és egy felelő lehetett bent a teremben), így lett még negyven percem. Ezt a könyvtárban töltöttem, próbáltam megnyugodni és pár dolgot átnézni a nyelvtankönyvből. Az előbbi nem sikerült. Amikor kihúztam a tételt, nem tűnt vészesnek, mert a János-evangéliumból volt a fordítanivaló. Aztán a húsz perc nem volt elég felkészülni a feleletre. Így nem tudtam lefordítani az összes megadott verset, szerencsére ezt figyelembe véve a tanár nem is kérdezte végig az egészet. A nyelvtani kifejtésnél próbáltam ügyesen improvizálni, mert nem írtam teljes vázlatot a papírra. A tanár jófej volt, látta, hogy izgulok, próbált segíteni. Szerintem nem buktam meg, de eredmény csak jövő csütörtökön lesz.

Vége a vizsgaidőszaknak, most már "szendereg a robogás", szunnyadozik a tanulás...

Vödör, de nem esővíz. Mi az?

A szorgalmi időszak folyamán az egyik teremben észrevettem, hogy egy műanyag vödör van a fal mellett. Arra gondoltam, hogy ez biztosan az otthonról ismerős módszer a beázó tetőn átcsöpögő víz felfogására. Ráadásul az esős belga időjárás még meg is erősítette ezt a feltevésemet. Aztán más teremben is láttam vödröt. Abba akkor még nem gondoltam bele, hogy azokban a termekben, melyek nem a legfelső emeleten vannak, még nagyobb probléma, ha csöpög a víz.
A rejtély csak az utolsó szorgalmi héten oldódott meg, amikor láttam, hogy a tanár belenyúl a vödörbe, kiveszi az ott ázó szivacsot, és letörli vele a táblát.
Sajnos akkor elmulasztottam, hogy képet készítsek a vödörről, viszont ma, amikor a maradék két vizsgám helyszínének néztem utána, találtam képeket a teológiai kar tantermeiről, kettőn a vödör is látszik.

https://www.kuleuven.be/kulag/nl/lokaal/109-01-20011/onderwijs

https://www.kuleuven.be/kulag/nl/lokaal/109-01-020013/onderwijs

Mivel foglalkozik a sofőr?

Tegnap a buszon olyan jelenet játszódott le, ami akár egy Gálvölgyi- vagy Galla-féle műsorban is megállná a helyét.
Amikor a busz beállt a megállóba, láttam, hogy a sofőr mellett egy hölgy támaszkodik a jegykezelő automatára, és beszélgetnek. A felszálláskor a hölgy kedvesen félreállt, aztán menet közben folytatták a "beszélgetést". Ami aztán túl volt a beszélgetésen...
Hangosan nevetgéltek, a sofőr egy napszemüveg fel- és levételével udvarolt kedvesének, néha meg is pörgette egyik kezében a szemüveget. A vezetésre kevésbé figyelt oda emiatt, a gázpedált igen mérsékelten nyomta, a fékezés viszont mindig hirtelen következett, és egy-két helyen indokolatlanul.
Az egyik megállóban annak ellenére álltunk meg, hogy nem volt sem le-, sem felszálló. Közben annyira egymásra figyelve beszélgetett a sofőr és a nő, hogy az előttünk levő kereszteződés lámpája pirosra váltott. A nő kinyújtotta a kezét a sofőr elé, ő pedig simogatta, meg is csókolta. Az utasok közül ketten látványosan mozgolódtak az ülőhelyükön, de úgy tűnt, szólni nem mernek. Már akkor feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben, amikor a megállóban álltunk, és közben az autósok és bringások megelőztek minket, majd átjutottak a zöld lámpán.
Végülis újra zöld lett a jelzőlámpa, de ekkor a sofőr elővett egy papírzsebkendőt, és hosszasan, nagyon gondosan kifújta az orrát. Mire felnézett az orrfújásból, a lámpa visszaváltott pirosra, ezért még egy kicsit ott álltunk a megállóban. Ezek után már a két szorongó utas is csak mosolygott...

A második és a harmadik

A második vizsgám hétfőn volt, arab filozófiából. Ezen belül persze csak egyetlen filozófus egyetlen művét olvastuk angolul a félév folyamán, a tanár úr pedig folyamatosan magyarázta a szöveget. A vizsgán két bekezdést kaptunk kérdésekkel, a feladat a szöveg értelmezése volt. Bőven volt felkészülési idő, kb. huszonöt perc. Én voltam az első felelő, jól ment minden, a további kérdésekre is tudtam válaszolni.
A harmadik vizsgám ma volt, dogmatikából. Ez az a giga-tantárgy, ami ebben a félévben három témát is magában foglalt: teremtéstan, egyháztan és eszkatológia. A tanár 29+1 igen tág kérdést adott meg előre. A vizsgán a kérdések közül ötöt választott ki, melyből hármat választhattam én, hogy kifejtsem a választ a feleletemben. Mivel kilenc órára én érkeztem negyediknek, már voltak előttem hárman, így kb. nyolcvan percem volt felkészülni. Az idő egy részét olvasással töltöttem. Ez egy úgynevezett "open book exam" volt. Ez azt jelenti, hogy bármilyen jegyzetet, szakirodalmat be lehetett vinni és használni a felkészülési idő alatt. Összességében tehát nem nagyon volt nehéz ez a vizsga, már csak azért sem, mert a tanár nem előre betanult válaszokat várt, hanem önálló gondolatokat a kérdések alapján.
Azt már az előadások egyikén kifejtette, hogy ha valaki elolvas minden megadott szakirodalmat, megtanulja és visszamondja a vizsgán, az egy jó ok arra, hogy megbuktassa az illetőt.

Mindeközben a bölcsészek az ablakban napoznak...

Ellenőrök a buszon

Ma találkoztam először ellenőrökkel a buszon. A legnagyobb különbség Budapesthez képest az volt, hogy egy céges autóval érkeztek az egyik megállóhoz, és a busz addig ott állt, amíg ellenőrizték az utasokat.
Az ellenőröknél egy-egy tablet-szerű szerkezet volt, aminek segítségével mindenkinek leolvasták a MOBIB-kártyáját, így ellenőrizve az érvényességét. Ez egy olyan proxi kártya, amire a bérletet lehet feltölteni, az én diákbérletem is így működik.
Az egész ellenőrzés annak ellenére történt, hogy a buszokra az első ajtón kell felszállni, és a sofőr előtti készülékkel le kell olvastatni a kártyát, vagy ha valaki hagyományos jeggyel utazik, azt a kezelő géppel érvényesíteni kell. Persze még így is találtak problémát, két gyereket le is szállítottak, előtte az egyik ellenőr hosszú, valószínüleg nevelő célzatú beszédet intézett hozzájuk.

https://www.delijn.be/nl/overdelijn/campagnes-acties/yes-you-scan.html

Szalmabála, traktor, jószág

Ma reggel igen nagy volt a forgalom az utcánkban. Az ablakból láttam, hogy több traktor is halad a tér felé. Ráadásul az egyik egy utánfutón egy nagy rakás szalmabálát szállított. Aztán kiderült, hogy ma a központi könyvtár előtti téren mezőgazdasági tájékoztató kampányt és vásárt tartanak. Mindez a klímaváltozáshoz és Leuven céljaihoz kapcsolódik, ugyanis a város 2030-ra klíma-semlegessé szeretne válni. A szalmabálákat a tér közepén tették le, és játszótérré alakították át. Végülis sokkal természetesebb, mint a felfújt műanyag ugrálóvár. Körben mezőgazdasági termékeket lehetett vásárolni az egyes bódéknál, továbbá azt is bemutatták, hogy pontosan ki mivel foglalkozik. Természetesen az állattenyésztők is kivonultak, simogatásra is volt lehetőség, az egyik helyen még be is lehetett menni az állatok közé. Közvetlenül a könyvtár előtt néhány régebbi típusú traktor volt kiállítva. Mellettük a típus és a traktorozás történetét bemutató tablók álltak. A traktorista-üléskben pedig folyamatosan gyermekek váltották egymást egy-egy fotó erejéig.

Az első vizsga

Ma volt az első leuveni vizsgám, nagyon összetett élményt nyújtott. Először is baromi jó túllenni rajta. Nagyon izgultam amiatt, hogy angolul kell vizsgáznom, ráadásul a vallástörténeti bevezető eléggé szerteágazó, sok különféle dolgot tartalmazó tárgy. Ugyanakkor nagyon motivált az, hogy érdekel a téma. Az itteni öt kurzusomból négyet elfogad a Főiskola, ez az ötödik, melyet egyéni érdeklődésem alapján vettem fel.
Leuvenben a vizsga gördülékeny lebonyolítása érdekében az internetes rendszer névsor alapján beosztja az embereket, én azt az időpontot látom, amikor meg kell jelennem. Minden egész órára négy ember érkezik, bent a teremben csak egy felelő és csak egy feleletre készülő hallgató van a tanár(ok)on kívül. Habár az időt próbálta a tanárnő komolyan mérni, egy kis csúszás mégis kialakult, amikor délre megérkeztem, még ketten kint voltak a tizenegyre érkezők közül.
Két tételt kellett húzni, szerintem jól jártam azokkal, amiket kihúztam. A negyed órás felkészülés nem volt túl sok, de elég a vázlatíráshoz. Úgy érzem, végül egészen összeszedetten tudtam előadni a dolgokat, a tanárnő egy-kettőt kedvesen kérdezett.
Egészen érdekes helyzet, hogy a vizsgáról nem adnak azonnal visszajelzést. Az eredmény csak a vizsgaidőszak után, július elején derül ki.

Az értékelés húszas skálája a vizsgaszabályzatban

A vizsgára habitusban sétáltam át a kollégiumból a teológiai karra. A park bejáratánál valaki Darth Vader indulóját kezdte dúdolni, egy másik pedig utánam kiabálta, hogy Luke, I am your father. Majdnem felnevettem hangosan. Visszafelé jövet pedig egy fickó nemcsak bólogatva rámköszönt, hanem még valamit mondott is hollandul. Sajnos nem értettem, ezért csak mentem tovább.

A következő rész tartalmából

A két hetes adásszünet után következik leuveni félévem harmadik, egyben utolsó szakasza. Az előző kettőhöz képest jelentős váltást jelent, hogy ez

a vizsgaidőszak.

Az otthoni vizsgázás persze már kondicionált a feladatra, de az igazi kihívások most kezdődnek.

A következő három hétben öt vizsgám lesz, minden tantárgyból szóbeli, az első pénteken. A nulladik feladat az, hogy kialudjam magam, ez borítékolhatóan maximum pontszámot fog elérni.