2019. február 28., csütörtök

Uur kultuur (kultóra) #2

A hétvégén véletlenül letörölt bejegyzésben leírtam a múlt héten, hogy a beiratkozáskor 20 euróért lehetett igényelni Culture Cardot, ami valójában annyit jelent, hogy a Student ID Cardra a Cultuurkaart mezőbe odanyomtatták, hogy 2018-2019. Kulturális programokat lehet így elérni kedvezményes áron vagy akár díjmentesen.
A második "ingyenkoncert" tegnap este volt. Music of the Stars címmel egy zongora-hegedű duó zenélt, közben pedig képeket és videókat vetítettek a csillagos égboltról, a Napról, bolygókról. A koncepciót egy asztrofizikus hölgy találta ki, ő minden darab előtt rövid bevezetőt mondott a csillagok rezgéseiről, fényéről és hangjáról, valamint az éppen látható égitestekről.


A zenét hallgatva az volt a benyomásom, hogy a nehezen befogadhatótól közeledünk a harmonikus felé. Viszont a képeket és videókat nézve könnyebben emészthetővé vált az első két darab is, a többi már önmagában is élvezhetőnek tűnik számomra.

  • Arvo Pärt: Fratres
  • Iannis Xenakis: Dikhthas
  • Arvo Pärt: Spiegel im Spiegel
  • Philip Glass: Violin Sonata
  • J. S. Bach: Chaconne in D minor


Engem leginkább az varázsolt el, amikor egy nagyon jó minőségű felvételen az Orion csillagkép középső csillagaira közelített a teleszkóp (Orion övére), és közben Philip Glass szonátájának első tételét játszották a zenészek (a címre kattintva meghallgatható).


Uur kultuur (kultóra) #1
Memento-jelleggel álljon itt a múlt hét keddi koncert műsora. A LUCA School of Arts (Lemmensberg) koncerttermében zenélt a 103 tagú Nederlands Studenten Orkest (Holland Diákzenekar).
Overwin

  • Hawar Tawfiq: Barazah (a kurd származású zeneszerző a zenekar idei turnéjára komponálta ezt a darabot)
  • Szergej Prokofjev: 1. hegedűverseny
  • Dmitrij Sosztakovics: 7. szimfónia (Leningrád)

Ez utóbbit nagyon ajánlom meghallgatásra, például IDE kattintva. A koncert után a hosszú taps közben a zenekar mindenféle jelmezbe öltözött, és az ABBA együttes The winner takes it all című számát játszották, a karmester egy műanyag lézerkarddal vezényelt.

2019. február 26., kedd

Szokatlan február

A mai nap igen különleges volt az időjárás szempontjából. 18 Celsius-fok a maximum hőmérséklet, ragyogó napsütés, kék ég. Rövidnadrágban mentem futni, szerintem ilyen még nem volt februárban...
Egyébként az elmúlt két héten is minden nap 10 fok fölé ment a hőmérséklet, és ragyogóan sütött a nap. Tegnap este még 21:30-kor is 13 fok volt. "Egészen elképesztő!"

Görögről angolra

Már a harmadik szorgalmi hét kezdődött tegnap, és úgy érzem, lassan véget is ér. Szerdán és csütörtökön már csak egy-egy előadás lesz. A hétfő és a kedd viszont sokkal keményebb. A hétfő a három hosszú óra miatt. A kedd pedig azért, mert ezen a napon van a legtöbb készületet igénylő órám: a bibliai görög szövegolvasás.

A többi órához képest igen meglepő, hogy itt csupán heten ülünk a tanárral szemben (a többin általában harminc-negyven fős a hallgatóság). Garantált, hogy kb. legalább ötször mindenki szóhoz jut. Így itt vagyok a legjobban rászorítva arra, hogy angolul is szépen ki tudjam fejezni magam.
Az eddigi élményeim hasonlóak az ELTE-s latin minor elejéhez: a korábbi alapra épülő, de új szemléletű leíró nyelvtan és szövegolvasás. Csak itt ezt egyetlen kurzus foglalja össze. Egy nyelvtankönyv igékkel foglalkozó fejezetéből kell hétről hétre készülni.
Az óra első felében ezt beszéljük meg oly módon, hogy minden egyes paragrafust valaki a saját szavaival összefoglalja, majd a hétvége folyamán elküldött kérdéseinket együtt is megvitatjuk. Ezt követi a szövegolvasás. A Máté-evangélium 26. fejezetét kezdtük el, hétről hétre húsz verset preparálunk. Ma csodálkoztam rá arra, hogy annak ellenére, hogy az előző órán az első húszból csak tizenhármat olvastunk el, ma a 21-től folytattuk.
Az igazi nehézség számomra az, hogy a görög szöveget angolra kell lefordítani. Azt remélem ettől, hogy angolul is jobban megtanulok mind a szókincs, mind a mondattan tekintetében. A csoportban egyetlen "native English speaker" van, ő tud segíteni mindannyiunknak.
A mai óra különösen is érdekes volt, mert többen hiányoztak, így csak négyen voltunk, sok alkalom jutott mindenkinek a kibontakozásra. Amikor ma felolvastam egy verset, nagyon ügyeltem a helyes hangsúlyozásra, kicsit még büszke is voltam magamra. Ezután a tanár közölte, hogy már megint mindenhol a szó elejét hangsúlyoztam (már a múlt héten megbeszéltük, hogy ez "ősi magyar szokás szerint" van így). Szóval mostantól valószínűleg nekiállok hangosan is gyakorolni a hangsúlyozást.
Van hova fejlődni...

2019. február 24., vasárnap

"és látta, hogy három férfi áll előtte" (Ter 18, 2)

Ma reggel annyi mozgást hallottam a Házban, hogy a hétvégén itt alvó vendég valakit beengedett, és bementek a kápolnába. Kicsivel később a konyhában teát kortyolgattam, amikor megszólalt a kaputelefon. Ahelyett, hogy felvettem volna, kimentem a bejárathoz, és ajtót nyitottam. Három férfi állt az utcán, és azt mondták a szentmisére jöttek, amit father Aron tart. Megkérdeztem, kitől tudják ezt, mondták, hogy az atyától. Behívtam őket a Házba, és mutattam az utat a kápolnáig. Ott bent már minden elő volt készítve a miséhez, az atya felöltözve ült az oltár mögött, bent volt a Ház rektora és a vendég is. Mondtam nekik, hogy én is szeretnék jönni, majd felszaladtam egy szalonképesebb nadrágért, és amikor visszaértem, már kezdődött is a liturgia. Father Aron Amerikából, a három "idegen" és három magyar. Az atya néhány mondatban beszélt az evangéliumról, a Jézushoz tartozásról, kifejezetten lelkesítő volt. A mise után kikísértem a három férfit az utcára, egyikükkel pár szót váltottunk, majd elbúcsúztunk egymástól.


2019. február 23., szombat

A szinkronizálás határai

A héten megpróbáltam okostelefonról is elérni a Bloggert. Úgy tűnt, hogy jól fog működni. A kedd esti koncertről írt bejegyzést telefonról kezdtem el megírni, próbaképpen. Létrehoztam a piszkozatot, majd két képet beszúrtam. Másnap a számítógépes felületen a képek nem látszódtak. A piszkozat címét megváltoztattam, írtam szöveget, szúrtam be képeket, majd közzétettem az egészet. Azóta többször is néztem az okostelefonos felületet, ahol "piszkozat" megjelöléssel szerepelt egy bejegyzés az első címverzióval és a két beszúrt képpel. Ma este töröltem a telefonról ezt a piszkozatot, majd megdöbbenve tapasztaltam, hogy azzal együtt eltűnt a koncertről szóló bejegyzés a blogról. Sajnálom.

"Másként kelt fel reggel a nap..."

26


Ma Fanta-szeletet készítettem a születésnapom alkalmából. A krémmel nem egészen voltam elégedett, de végül jól sikerült, csupán kb. két sor maradt belőle. Amikor este elővettem a hűtőből, némi koccintáshoz való ital is előkerült, aztán hosszan beszélgettünk. Nagyon hálás vagyok azért, hogy itt is közösségben vagyok!

2019. február 22., péntek

TRAP - Te átmennél az ajtón?

Ennek a bejegyzésnek az alapja a teológiai kar könyvtárában található tábla:

Mivel már kezdek átállni arra, hogy itt angolul kommunikálok az emberekkel, angolul vannak az előadások, angol szövegeket olvasok, első látásra ijesztőnek tűnt, hogy amikor a lépcsőt kerestem, ezt láttam:
A szó angol jelentése jutott eszembe (csapda), de végül át mertem menni az ajtón, ami mögött a szó flamand/holland jelentésének megfelelően a lépcsőház található.

2019. február 21., csütörtök

Közelgő tavasz, ébredő természet

Mi a helyzet a füvészkertben?


Uw PMD-zak werd geweigerd. Waarom?

Belgiumban nagyon szigorú rendszere van a szelektív hulladékgyűjtésnek. A különféle színű szemeteszsákokban különféle dolgokat kell gyűjteni. Ezeket a meghatározott napon elszállítják, kivéve az üveget, mert azt mindenkinek el kell vinnie a legközelebbi gyűjtőhelyre, ahol a színes és fehér üveget külön tartályba kell beledobni. A szemétszállítás díja pedig az az összeg, amit kifizetsz a szemeteszsákért. A rendszert úgy találták ki, hogy ha nem akarod különválogatni a hulladékot, végülis mindent beletehetsz a barna színű zsákba (ez a kommunális), viszont ez a zsák a legdrágább, szóval jobban jársz, ha minden típusból vásárolsz és válogatsz. Egy mobilalkalmazás segítségével nyomon lehet követni, hogy mikor milyen típusú szemetet visznek el. Ha nem akkor vagy nem azt a színű zsákot teszed ki az utcára, megbüntetnek.
Nagyon érdekes a kék színű PMD-zsák. Ebbe műanyag palackokat, fémdobozokat és italos dobozt szabad beletenni (Plastic bottles, Metal  packaging, Drink cartons). Mivel ez a zsák eléggé átlátszó, a szemetesek ránézés alapján látják, ha valami más is benne van. Ilyenkor nem viszik el, hanem egy piros tenyeret ragasztanak a zsákra. Ez még nem büntetés, csak figyelmeztetés: vissza kell vinni a szemetet, át kell válogatni, majd a következő alkalommal újra kirakni.
A 'piros tenyér'-matrica két rétegből áll, az egyik piros, a másik kék. A piros hátulján ott van, hogy mit nem szabad beletenni a PMD-zsákba. Uw PMD-zak werd geweigerd. Waarom? = A PMD-zsákot elutasították. Miért? (a Google Fordító nyomán...)
A piros színű réteget letépve megjelenik a kék, ami pedig megmutatja, hogy mit szabad a zsákba tenni. Hoe correct sorteren? = Hogyan kell helyesen válogatni?
A szelektív kategóriák nagyjából a következők:
- PMD, kék színű zsák
- soft plastic, mindenféle műanyag dolog, ami nem palack, rózsaszín zsák
- szerves hulladék (komposzt), zöld zsák
- üveg, nincs zsák, mindenki maga viszi el a legközelebbi gyűjtőponthoz
- papír, nincs zsák, vagy papírdobozban, vagy spárgával összekötve kell kitenni a megfelelő napon az utcára
- kommunális hulladék (mindaz, ami nem tartozik egyik előző kategóriába sem), barna zsák

Általában minden ideérkező számára először baromi nagy sokkot okoz, mit hova is kell dobni, hogy ne legyen gond. De két hét alatt már meg lehet szokni, hogy minek hova is kell kerülnie.

2019. február 19., kedd

Mijn uurrooster

Az óórraarendem

Kedd reggel van, eszembe jutott, hogy a tanári MA-képzés egyik legjobb előadása három féléven át mindig kedden reggel 8:00-tól 9:30-ig tartott: a Római irodalomtörténet Simon tanár úrral.

A leuveni órarendem első ránézésre sokkal lazábbnak tűnik, mint az elmúlt két és fél év otthoni, két képzésből összehangolt heti beosztása. És természetesen az is.
A nagy különbség, hogy az oktatás nyelve angol, ebbe már kezdek belejönni, de vannak dolgok, amiket nem értek. Másik különbség, hogy itt általában tényleg 110-120 percig tartják az órát a tanárok, szóval az órarendben nem véletlenül van két órás idősáv megadva mindegyiknek.
A hat órám öt kurzust takar, a Dogmatika heti két alkalommal van (hétfőn és szerdán). Ezen az órán még nem sok dogmatika volt, még a nagyívű bevezetésnél tart az órát tartó belga jezsuita atya. Viszont nagyon közvetlen a hallgatókkal, belga kifejezéseket és vicceket is elmond és elmagyaráz angolul.
Hétfő reggel egy komoly vallástudományi bevezetés van, már az első két órát is nagyon hasznosnak találtam.
Hétfő délután az Arabic Philosophy kurzuson Al-Farabi középkori arab filozófus munkáját olvassuk közösen, a tanár úr kommentálja, magyarázza a szöveget.
Kedden bibliai görög szövegolvasásra járok, ez egy kemény óra, de nagyon lelkes vagyok ezzel kapcsolatban, erről biztosan írok majd külön is. A leíró nyelvtant és a szövegolvasást ötvözi a kurzus, sok-sok otthoni feladattal.
Csütörtökön délután egy újszövetségi exegézis órát vettem fel, a Pál apostolhoz kötődő iratokkal foglalkozunk, egy német professzor, Bieringer tartja az előadásokat, az otthoni órák stílusához talán ez áll a legközelebb.
Alapvetően mindegyik kurzushoz kötődik hétről hétre feladott olvasmány, egy-két esetben további feladat is (pl. folyamatosan vezetett logbook, csoportmunka).

Az órafelvétellel kapcsolatban nagyon érdekes, hogy itt a kurzusok felvételekor már láthatóak a vizsgaidőpontok, és azokra is most kell jelentkezni. Így nemcsak az órarendem, hanem a vizsgabeosztásom is látszik már február közepén.

2019. február 18., hétfő

K)nwvtùr

?ùr q c<,b^l is lùtsyik; hogw vqlq,i nincs rendben:::
Ugwqnis q billentw)yet itt egmsyen ,ùs:

Mar a cimbol is kitunik; hogy valami nincs rendben...
Ugyanis a billentyuzet itt egeszen mas.

Már a címből is kitűnik, hogy valami nincs rendben...
Ugyanis a billentyűzet itt egészen más.

Könyvtár


Amikor február 15-én, pénteken először jártam a teológiai kar könyvtárában, gondoltam, kicsit dolgozom is ott az egyik számítógépen. Aztán a billentyűzet teljesen megdöbbentett, szokatlan elrendezésben álltak ott a betűk és az írásjelek; mintha valaki összekeverte volna. Mivel hasonló élményről a többiek is beszámoltak, ezért gondolom, hogy nem csak az az egy billentyűzet volt "hibás", melyet én próbáltam használni. Csak másodszori próbálkozásra sikerült a jelszavakat jól beírnom a különféle bejelentkezéseknél, de a szokásosnál nagyobb energiabefektetésre és odafigyelésre volt szükség.
Előtte egy igen hosszú könyvtári vezetésen vettünk részt. Ahhoz képest, hogy minden erasmusos diáknak meghirdették ezt a programot, kb. nyolcan voltunk. A vezetés hosszú volt, a végére már nagyon unalmas, de egy modern épületet ismertem meg. A könyvtár 1 300 000 kötetet tartalmaz, világszinten a legjobb teológiai könyvtárak között van.

2019. február 17., vasárnap

Próbák hétvégéje

Tegnap és ma sok új dolgot próbáltam ki. A belül eléggé ijesztőnek tűnő Colruyt szupermarketben vásároltam, ahol a hűtős dolgok egy külön hűtött helyiségben vannak. Délután pedig főztem és kenyeret sütöttem.
Ma utaztam először tömegközlekedéssel, a 4-es busszal négy megállót. A premontrei apátsághoz utaztam ki, ott körbefutottam a tavakat (szóval futás is ma volt itt először) úgy, hogy aztán egészen hazáig szaladtam.

Egy napsütéses hét margójára

Amikor február 4-én Jákóval és Danival megérkeztünk Leuvenbe, igen barátságtalan volt az időjárás. Ráadásul útközben február 3-án este óriási hóvihar lepett meg bennünket a német autópályán. Jól tettük, hogy Münsterschwarzachban aludtunk a bencéseknél.
Másnap csak onnan autóztunk Leuvenig, így délután megérkeztünk. Az időjárás hűvös-esős-felhős volt, és az is maradt az első napokon. Azon a héten kb. háromszor sütött ki a nap, a leghosszabb idő 20-25 perc volt. Persze ha más népek fiai és leányai is itt vannak, úgy egy kicsit átértékelem a napsütés-dolgot. Egy finn lány azt mondta, milyen jó, hogy kisütött a nap, mert most legalább látja, hogyan is néz ki valójában.
Szemléltetésül két kép álljon még itt. Kilátás a szobámból az egyetem központi könyvtára felé, esős és napos időben.

"Ó, napsugár, ó, napsugár, én szeretlek nagyon..."

A héten nagyon sokat sütött a nap, lélektani hatása az egész városra: öröm elkezdeni az új félévet. A terek és parkok megteltek emberekkel. Csütörtökön a délutáni órám után én is a központi könyvtár előtti térre sétáltam, és a nappal szemben állva telefonáltam. Még az is kiderült, hogy a könyvtárból érkező egyetemi WiFi kiválóan fogható a téren is, így könnyű volt a névnapos Öcsivel messengeren beszélgetni. Közben vettem észre a fotón látható könyvesboltot. Ötletes a neve...

2019. február 16., szombat

Kilencszáz év, húsz perc, hattyúk

A szobámtól éppen húsz perc gyaloglásra, Leuven külvárosában - a ringen kívül - egy 12. században alapított premontrei apátság áll. A honlapjuk szerint néhány szerzetes most is él az épületben. A ma látható épületegyüttes 18. századi, nagyon jó állapotban maradt meg. Az épületek mellett négy négyszögletes tó terül el, azok körül pedig egy nyugodt sétaút. Mivel a félév kezdetén hétfőn kapásból három órám és félévkezdő tájékoztató is volt (hasonlít az otthoni helyzetre; annyi a különbség, hogy a tájékoztató a teológiai kar "infosession"-je volt az erasmusos hallgatók számára), majd kedden egy óra a nap közepén, aznap már nem voltam képes könyvtárba menni. Inkább a délutáni napsütésben a tavak és a premontrei apátság mellett sétáltam, örülve annak, hogy most még sok időm jut erre is.



Hol is kezdjem?

Sokszor és sokféleképpen írtam már az elmúlt napokban kinek-kinek a leuveni élményeimről és a félév kezdetéről.
Lassan két hete, hogy Leuvenbe érkeztem. Ezalatt az időszak alatt párszor már megfordult a fejemben, hogy blogot fogok írni. Azaz, már előtte is gondoltam rá, meg írtam néhány embernek ezzel kapcsolatban, de eddig nem szántam rá magam. Általában olyankor jött rám az írhatnék, amikor ez fizikailag nem működött volna: a városi idegenvezetésen, a parkban vagy az utcán sétálva, bevásárlás közben, az egyetemi beiratkozáskor, egy-egy órán vagy a könyvtári vezetésen.
Ebben a két hétben annyi minden történt, hogy most nem tudom, hol is kezdjem el. Talán az lesz a legjobb, ha az elmúlt két hétben tapasztaltakat is majd itt-ott belecsempészem a későbbi bejegyzésekbe.
Alapvetően impulzusokat szeretnék megosztani, nem pedig e-naplót vezetni (ennek a szónak persze egy iskolai tanári szobában egészen más jelentése is van...). Meglátjuk, mi sül ki belőle...