Csatatér

A képen látható területen zajlott 1815. június 18-án a waterlooi csata, ahol Napóleon döntő vereséget szenvedett. Ma az itt épített emlékhelyet és múzeumot látogattam meg. Leuvenből közvetlen vonat vitt Braine-l'Alleud-ba (flamand nevén Eigenbrakel), az ottani vasútállomásról kb. félórás gyaloglással jutottam el az emlékhelyhez.

A föld alá süllyesztett múzeumépületen keresztül lehet bejutni a területre. A múzeumban audio guide kísér végig a francia forradalom történetén dióhéjban, majd a napóleoni háborúkon részletesen. A waterlooi csatához közeledve már napról napra következnek az események, végül egy vetítőteremben 15 perces 3D-s mozizás segít igazán átélni a döntő ütközet néhány pillanatát. Az élmény fokozása érdekében a tüzet ábrázoló jeleneteknél még füstszagot is lehet érezni.
A múzeum egyik részén a napóleoni háborúk eseményeiről készült festmények fotói voltak kiállítva. Adolphe Roehn Wagramról festett képe elgondolkodtatott. Töprengő Napóleon, visszafogottan várakozó "beosztottak", már-már misztikus fények. A festmény megtekinthető IDE kattintva. (a felugró oldalon két festményt lehet kiválasztani, a másodikról van szó, pontos címe: Bivouac de Napoléon sur le champ de bataille de Wagram)
A föld alól egy kerek épületbe vezet az út, ahol egy körkép mutatja be a csatát és a csatateret. Végül a szabadtéri emlékmű következik. A mesterséges dombra felgyalogolva az oroszlán lábánál kitárul a vallon táj.

A Belgiumban töltött idő alatt most utaztam először a nyelvi határ másik oldalára, azaz Vallóniába. A vonat utolsó két megállója már itt volt. Ez meglátszott abból is, hogy a vallon oldalon már nem két, hanem csupán egy nyelven, franciául mondták be és írták ki a megállókat. Különben már maga az is érdekes, hogy a Leuvenből Eigenbrakelbe induló vonatom végül Braine-l'Alleud-ba érkezett, visszafelé pedig a Louvain-be induló vonattal végül Leuvenbe jutottam el.
A vasútállomástól a múzeumig egy kedves kisváros "újtelepi" részén sétáltam át, gyönyörűen rendben tartott kertek, tiszta porták.

A vonat visszaindulása előtt egy kevés időm még arra is maradt, hogy az "óvárosi" részen is sétáljak. Bevásárlóutca, majd egy 16. századi épületrészeket is tartalmazó hatalmas templom és egy színes városháza fogadott.

Végezetül egy angol-francia szójáték, melyet a vonatról láttam Waterloo állomáson, egy kerítésre festve: Waterl'eau