A teológiai kar számára minden évben kari ünnepnap Aquinói Szent Tamás március 7-i ünnepe (mi otthon január 28-án ünnepeljük). Idén hamvazószerda elé helyezték át ezt a napot, így tegnap ünnepeltünk együtt. Ebből az alkalomból elmaradtak a tanórák, helyette más programokon vehettünk részt.
Délelőtt szentmisével kezdtük a közös együttlétet. Két héttel ezelőtt egy emailt küldtek mindenkinek, hogy lelkes kórustagokat keresnek. Én is jelentkeztem, az elmúlt két héten hétfőn, szerdán és pénteken próbáltunk. Egy rövidebb kezdőéneket, két hosszabb darabot, egy válaszos zsoltárt, alleluját és két miseszöveg-választ énekeltünk négy szólamban orgona- vagy zongorakísérettel.
Ezen kívül a misén más kórusok is énekeltek:
- a Kyriét nigériaiak gokana nyelven
- az Offertoriumot indiaiak malayalam nyelven
- a Sanctust vietnámi nővérek az anyanyelvükön
- az Agnus Deit Fülöp-szigetekiek ilocano nyelven
- a Communiót nigériaiak igbo nyelven
Szóval meglehetősen nemzetközi volt a szertartás.
A Miatyánkot mindenki a saját anyanyelvén imádkozta, emberi fülnek eléggé kaotikusan hangzott, remélem Isten előtt inkább katolikus volt ez is.
Mivel az aktuális téma a klímaváltozás, ezért az olvasmány, az evangélium és a dialógus-prédikáció (egy jezsuita és egy tanárnő beszélgettek, az alábbi képen a tanárnő is ott áll az oltárnál, mellesleg a Collectát és a békeszertartást is ő imádkozta) a teremtésről szólt.
A mise után átsétáltunk az egyetem központi épületébe, ahol a teológiai kar dékánja köszöntött mindenkit, majd élőzene (tangóharmónika) kíséretében az elmúlt év programjairól készült képeket néztük végig.
Ezt követően két előadás hangzott el a klímaváltozással kapcsolatos feladatainkkal, felelősségünkkel kapcsolatban. Az elsőt egy mérnök tartotta a tudomány szempontjából, a második pedig egy jezsuita professzor teológiai reflexiója volt.
Az ünnep fontos pillére volt az ebéd. Egy hatalmas, boltíves terembe sétáltunk át, ahol először itallal kínáltak bennünket (nagyon jó sörök voltak), majd a teológusok diákszervezete (a neve
Katechetika) által készített hidegtálakról falatozhattunk (friss kenyér, zsemle, kiváló sajtok, tenger gyümölcsei, némi felvágott és zöldségek). Az eseményt tortaszelet és kávé zárta le.
Számomra az is különlegessége volt e napnak, hogy most vettem fel először a bencés habitusomat Leuvenben, és most találkoztam egy másik bencéssel, aki a helyi, keizersbergi közösség tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése