Gent #4 A hippi koldus és a cserkészek (avagy a nyelvek adománya)

Szombaton, amikor éppen a vasútállomáson vártam a vonatot, és mandarint ettem, odajött hozzám egy hippiruhás koldus. Flamandul beszélt először, aztán átváltott angolra, amikor mondtam neki, hogy csak úgy értem meg. Pénz kellett neki, a mandarinra közölte, hogy az étel és nem pénz, én mondtam neki, hogy csak azzal tudok segíteni, így végül elfogadta a fél mandarint.
Vasárnap két cserkészfiú állt a téren. Az egyik kb. négy-öt éves, mosolygós, szőke kissrác, a másik a bátyja, kb. tizennégy éves lehetett. A kicsi szöszi kezdett nekem magyarázni (azaz inkább flamandázni), a másiknak mondtam, hogy ha angolul mondja, akkor megértem. A nagyobbik gyerek probléma nélkül átváltott angolra, és elmondta, hogy sütit árulnak. Négy euróba kerül egy csomag, van barna meg fehér csokis. Vettem egy csomag barna csokis sütit tőlük, és elmondtam, hogy én is voltam cserkész Magyarországon.
Végül néhány további kép Gentből...