"Laeta dies magni ducis"

Március 21. Szent Benedek atyánk tavaszi ünnepe
Tegnap este és ma reggel többektől kaptam kedves üzenetet e nap alkalmából. Én a mai napon a leuveni bencés közösséggel ünnepeltem. Amikor meghívtak ebédre, akkor Stefaan testvér jelezte, hogy a "templomban festum, az ebédlőben sollemnitas lesz." Így is volt: félórás szentmise kis létszámú hívő közösséggel, orgonakísérettel és néhány gregorián tétellel. Utána következett a napközi imaóra, majd az ünnepi ebéd. A hatalmas monostorban négy bencés lakik, így velem együtt öten ültük körbe az ünnepi asztalt. A menü is ünnepi volt, ráadásul az asztalnál ittuk meg a kávét.
Kedves élményem volt vasárnap is és ma is, hogy az ebéd után együtt átmentünk a konyhába mosogatni. Egyfajta rekreáció ez, közben beszélgettünk. Valaki éppen akkor jött be a konyhába, és amikor megtudta, hogy Magyarországról jöttem, azonnal a miniszterelnök neve jutott eszébe...
A leuveni bencés monostor története nem nyúlik vissza nagyon régre, csupán a 19. század végére. Viszont annál eseménydúsabb a monostor alapításától kezdve a liturgikus mozgalomban betöltött szerepükön át a kongregáció-váltásig és az elnéptelenedésig. A belváros északi csúcsában található hegyen (Keizersberg) van a monostor, a szerpentin-szerű út itt sem ismeretlen.

Hatalmas, négyszög alaprajzú épületegyüttes a monostor. Az eredeti tervek szerint egy óriási templom épült volna a nyugati oldalon, de végül erre nem került sor, hanem egy nyugati szárnnyal zárták le az eleinte U-alakú épületet.

A templomuk az a tér lett, amit eredetileg a könyvtár olvasótermének szántak, kívülről egy kisebb kapun keresztül lehet megközelíteni.

A belső udvarban gyönyörű a kert. Az épületben a szerzetesi szobákon kívül jelenleg kétszázezernél is több kötetet tartalmazó könyvtár, diákoknak kialakított szállás és néhány üres folyosó található.

Ezelőtt már két alkalommal ellátogattam hozzájuk vasárnapi szentmisére, legutóbb velük is ebédeltem. A vasárnapi misén gregorián tételeket énekelnek, két bencés közreműködésével egy kis szkóla vezeti az éneket. Nagyböjt első vasárnapján végigénekelték a traktust, jó volt hallgatni.
Múlt vasárnap nagy meglepetés volt számomra, hogy azok az emberek, akik még egy kicsit ráérnek a mise után, beülnek egy kis házikóba - a neve Emmaus, a monostornál idősebb épület a régi kapu felett -, és sör, bor, tea és kávé mellett beszélgetnek. Engem is behívtak, nagyon kedves társaság jött össze.