Charleroi - indul a nap; Brüsszel - városi forgatag; Leuven - vajon mit tartogat?

Véget ért a húsvéti szünet, holnaptól folytatódik a szorgalmi időszak. Két hét hallgatás után felélesztem a blogot is.
Ma a hajnali ébredés és egy átaludt repülőút után reggel Charleroi-Sud vasútállomáson nem szálltam azonnal vonatra, hanem leültem reggelizni egy pékség-kávézó-szendvicsbárba. Tanúja voltam annak, hogy hogyan indul el lassan az élet Húsvét másnapján. A biztonsági őrök a hajléktalanokat keltegették kilenc órakor, a kávézóban és a váróteremben az egy-két emberből tíz-tizenöt lett lassan. Álmos arcok mentek a jegyautomatákhoz, ismerősök találkoztak boldogan, és mások is jöttek, hogy reggelizzenek, például egy idős házaspár. A bácsi foglalt egy csendes asztalt, amíg felesége elhozta a kávét és a croissant-okat a pulttól. Halkan beszélgetve megették-megitták, majd még a morzsákat is gondosan összeseperték az asztalon. Mellettünk másvalaki a híreket olvasta kávézás közben, volt, aki filmet nézve várakozott.
A vonaton nem sokan voltak. Gyönyörű, már-már nyárias napsütésben suhantunk Brüsszel felé. Ott nagy élet volt, sok-sok ember a peronon: családok, cserkészek, kerékpárosok.
A Leuven felé tartó vonat nagy meglepetéseket tartogatott. Megörültem az emeletes kocsinak, annak viszont nem, hogy a szellőztető nem működött, nyitható ablak pedig nem volt. Brüsszelből kifelé pedig váratlanul más úton jutottunk el Leuvenbe, mint az a menetrendben volt, közel negyedórás késést összeszedve. A jegyvizsgáló mondott valamit a hangosbemondóba ezzel kapcsolatban, de sajnos nem értettem.

Leuvenben sokat zöldült minden az elmúlt két hétben, és a természettel együtt más dolgok is előrehaladtak. A közlekedési társaság végre elküldte a MOBIB-kártyámat, mely a helyi bérletemként működik. A délutáni tanulás után ki is próbáltam, majd hosszan sétáltam a premontrei apátság környékén.

A szorgalmi időszakból öt hét maradt, holnap bibliai görög szövegolvasással vár az egyetem.