Brugge #2 A tündérek birodalma

Brugge közelében két bencés monostor is található. Az egyik a Szent András-apátság (Benoît Standaert monostora), a másik pedig a Bethanie-perjelség, ahol nővérek élnek. Kétnapos bruggei kirándulásom során végül mindkét helyre ellátogattam, bár csak az egyiket terveztem. Szállást ugyanis a nővéreknél kértem.

A monostorukat a vasútállomástól kb. húsz perces buszozás és negyedórás séta után értem el. Ragyogott a lemenő nap, vidéki tájakon sétáltam és a mesevárosból megérkeztem a tündérek birodalmába. Egy csendes kis szobát kaptam közvetlenül a templom mellett.

A monostorban kilenc nővér lakik, a templomot hétközben nem használják, mert ott elvesznének a nyolcvan stallumban (volt idő, amikor százhúsz nővér élt ott, akkor padokat tettek a stallumok elé, hogy mindenki elférjen). Most egy modern kis kápolnában imádkoznak. A hétvégére lelkigyakorlatozó szeminaristák is érkeztek, ők a vendégházban voltak elszállásolva, az imaórákon megtöltötték a kápolna padjait.
A nővérek flamand nyelven imádkoznak, de a vacsora közbeni felolvasás franciául volt. A saját ebédlőjükbe fogadtak be a pénteki vacsorára és a szombati reggelire. Pénteken a vesperás után a perjelnő megmutatta az épületet. Nagy részében leánykollégium működik (tulajdonképpen az egykori szerzetesi szobák a kollégiumi szobák, a régi szerzetesi ebédlő a kollégium ebédlője). A gimnázium a férfimonostor melletti épületben található fiúkollégiummal, a lányoknak innen kell oda átjárniuk (de kevesebb, mint két kilométer a távolság).
Este a nővérek rekreációján is részt vehettem, itt többféle nyelven értettünk szót egymással. Ők mind tudnak flamandul és franciául, néhányan portugálul, olaszul és/vagy angolul is. Ajándékba egy saját sütésű kenyeret vittem nekik, szombat reggel már abból ettek, végül a receptet is elkérték.
Az volt a tapasztalatom, hogy olyanok, mint a tündérek, és nagyon nagy a bizalmuk az emberek iránt. Egészen sajátos tempóban élik az életüket, ehhez persze az életkoruk is hozzájárul, ugyanakkor mindenki nagyon energikusnak tűnik a saját egészségi állapota adta keretek között.
Szombaton reggel az egyik nővér autóval átvitt a Szent András-apátságba, ahol megmutatta a kerengőt és a templomot. Két bencéssel találkoztam ott, az egyikük mondta, hogy valamikor menjek el egy hétvégére, ha van időm.
Végül a nővér autóval elvitt a vasútállomásig, ott pedig, amikor elbúcsúztunk, még egy kis úticsomagot is a kezembe nyomott.