Vasútmúzeum Vallóniában

VIGYÁZAT!!! EZ A BEJEGYZÉS AZ EDDIGIEKNÉL IS TÖBB VASÚTI FOTÓT TARTALMAZ!

Sokat gondolkodtam azon, hogy mivel töltsem az utolsó olyan teljes napomat, amikor kirándulásra van lehetőségem. Az nem volt kérdés, hogy valahova vonattal fogok elutazni, mert még egy oda-vissza utam maradt a tíz alkalmas, aránylag olcsó vasúti bérlettel. Egészen véletlenül, a térkép nézegetése közben rábukkantam egy vallon vasúti múzeumra. Így ennek felkeresése mellett döntöttem. Nem indultam korán, mert előző este a koncert után még egy kollégista társunkat búcsúztattuk, aki egész délutáni sütés-főzéssel készült az estére. Sokáig tartott, amíg minden elfogyott.

Délelőtt brüsszeli és Charleroi-i átszállással Mariembourgig utaztam vonattal. A legérdekesebb ebben az volt, hogy a Charleroi-Mariembourg vasútvonal nem villamosított, ott óránként Alstom motorvonatok közlekednek. Már az első öt perc után egy alagúton halad át a vonat, majd a Cuha-völgyhöz hasonló tájakon kapaszkodik fel a dombok-hegyek közé. A különbség az, hogy itt a vonat 110 km/h sebességgel is tud haladni.

Mariembourgban kis sétával értem el a múzeum pénztárát. Az egész egy nyitott fűtőház, mely vasúttörténeti parkként funkcionál. Szabadon lehet sétálni a vágányok és a szerelvények, motorvonatok, gőzmozdonyok között.

Fizetni csak a nosztalgiavonatért és a másik végállomáson található múzeumért kellett. Ezekre befizettem. Egy nosztalgia-motorvonattal kb. fél órás utazással értül el Treignes-t, a francia határ előtti utolsó állomást. A vonaton zöld műbőrülések és eleinte csend volt. Aztán az indulás előtti utolsó pillanatban egy jól öltözött nyugdíjas csoport szállt fel és megtöltötték a vonatot, jókedvűen harsogó francia beszédükkel is. Útközben alagutak, a vasút mellett tábort építő cserkészek, kicsiny vallon falvak, gyönyörű tájak tűntek fel. Mindez a Viroin folyócska völgyében. A legszebb falu talán Olloy-sur-Viroin volt.

A megérkezés után a múzeum megtekintése következett, ahol mozdonyok, kocsik, biztosítóberendezések, táblák és mindenféle egyéb vasutas relikvia volt kiállítva.

Az eredeti tervem az volt, hogy Treignes-ben kicsit elidőzöm, és átsétálok a francia határon a Maas folyóig, majd vissza, és az aznap menetrend szerint még egyszer forduló nosztalgia-járattal utazom Mariembourgig. A biztonság kedvéért megkérdeztem a vezetőt arról, hogy lesz-e még egy kör. A vezető franciául nagyon egyszerűen elmagyarázta, hogy a motorvonattal van valami probléma, amit miatt bizonytalan a harmadik kör, tehát jobb, ha akkor visszautazom. Nos, így lett némi szabadidőm, amit Mariembourgban sétával és a téren ücsörögve töltöttem el.

Majd visszautaztam Charleroi-ba. Ott egy vonatot elengedtem Brüsszel felé, és felsétáltam a városközpontba, majd vissza az állomásra, ahol egy régebbi fajta, műbőrüléses, de klimatizált termes kocsikból álló szerelvény fogadott. Azzal utaztam Brüsszelig.

Egyetlen megjegyzés a nosztalgia-élménnyel kapcsolatban, mely persze csak technikai szinten igaz, az élmény tekintetében nem: A kétszer 30 perces, műbőrüléses, rozoga motorvonattal való döcögésért 13 eurót, azaz kb. 4000 forintot fizettem. Magyarországon a diákkedvezménnyel ugyanez tizedannyiért megvan...