2019. július 1., hétfő

Itt van Villers, itt van újra

A vizsgák elmúltával újra volt idő nagyobb kirándulásra. Először egy olyan helyre utaztam el, ahol már jártam: Villers-la-Ville, a 12. században alapított ciszterci monostor romjai. Egészen más most nyáron, mert virágok, lombos fák, magasra nőtt gyógynövények, kivirult kert fogadott, szóval sokkal több élet volt. A templomban viszont sajnos egy színpadot építettek, így az egy kicsit elrontotta az összképet, (meg az összhangot is, erről a rádiót hallgató munkások gondoskodtak). A további szövegelés előtt Kovács Ildikó néhány fotója következik:

Otthon Jákó ajánlotta, hogy ha Ottignies-ben járok, keressem fel Clerlande monostorát. Nos visszafelé jövet ez is megtörtént. Ottignies vasútállomásáról kb. húszperces sétával lehet felmászni Clerlande-ba. Közben a Veszprémi úton is végig kell haladni. A két település egymásnak testvérvárosa (Veszprémben is van Ottignies utca, bár igen elrejtették...).
A monostor fenyőfák között rejtőzik, nagyon kellemes fenyőillat övezi. A kedves kis templom és az ajándékbolt nyitva áll az oda érkezők előtt. A boltban főként francia nyelvű lelkiségi irodalom és néhány belga és francia monostori termék kapható.

Az utolsó képen az az érdekes, hogy a parkolóban a támfalat vasúti talpfákból alakították ki (vö. Tanulmányi Ház).
Habár a közlekedésről megint szeretnék külön írni, sok-sok más élménnyel együtt, álljon itt - újra - egy vasúti videó. Az előző Villers-la-Ville-i bejegyzésemben a romok felől videóztam a vonatot, most fordítva, a vonatról a romokat a hazaúton.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése